A három óra autóút viszonylag gyorsan eltelt. A kávémat sokszor nyeltem félre, általában pont akkor jött egy jó vicc, amikor folyadék közelében tartózkodtam, hogy még véletlenül se tudjak inni, s így talán felébredni. Rengetek videó, kép és emlék készült eme rövidnek mondható autókázásnak. Belegondoltam,valyon mi lesz itt két hónap alatt. Még jó, hogy a laptopomra sok kép fér rá.
A kocsikázás után a repülőtéren találtam magam, ahol rögtön elkapott az a bizonyos "úridtenmostutazokelőszörrepülőn" érzés. Gyors megbeszélés után eldöntöttük, hogy hogy fogunk ülni. Volt 1, 3 és kettő darab 4-es ülőhely volt nekünk, egymástól messze. A következő képp döntöttünk: Steeve (utazás alatt megkért, hogy tegezzem Mr. Hillt) ült egyedül, Carter, Aaron és Hayes hárman ültek, Cameron, Shawn, Nash és én együtt, a másik négy széken pedig a maradék, azaz a két Jack, Matt és Taylor ült. Az út gyorsan telt, rengeteg képpel, orditozással és hülyeséggel. Azt hiszem máris imádom ezt a tizenegy idiótát.
Amikor a gépünk leszállt, a fiúkat megrohamozták a rajongók, ezért csináltam pár képet a gépemmel meg a lányok telefonjával is. Ez után sikeresen kijutottunk a ránk váró autóhoz, ami elvitt minket egy igen drága hotelhoz.
Ma még szabadnapunk van, csak holnap kezdődnek a fellépések és a Meet&Great-ek. Ezért miután lepakoltunk, átöltöztünk és egy kicsit pihentünk, a hotel előtt találkoztunk.
Most is még itt állunk New York egy nagyon ismert szállodája előtt, mikozben tíz fiú azon vitatkozik, hogy merre menjünk, Shawn-nal pedig szimplán kinevetjük őket. Shawn odaáll a tömeg elé, majd pózol, én pedig a telefonjával lefotózom. Amikor megvan, azonnal teszi fel a közösségikre, persze a srácokat is megjelölve a képen.
-Valamelyik nap nézegettem feldolgozásokat az új albumomról - tart Shawn hatásszünetet, s tudom, hogy arra akar utalni, hogy látta az enyémet. A vér már elindul az arcom felé, enyhén pirossá változtatva azt -, és láttam egy fantasztikusat is. Nem is tudtam, hogy ilyen jól játszasz gitáron. Na meg a hangod!
-Annyira azért biztos nem volt jó. Teljesen érezhető volt benne a tapasztalatlanságom.
-Ez nem így van. Ha nem ismernélek, nem is tudnám, hogy nem ezzel foglalkozol egész nap. Nem gondolkoztál nég azon, hogy inkább énekléssel akarsz foglalkozni?
-Kiskoromban sokat gondolkodtam ezen. Akkor tannultam meg gitározni is. Aztán ez az álom abbamaradt, amikor jöttek a városba modelleket keresni. A bátyámmal fogadtunk, és el kellett mennem a castingra. A fotózás márcsak utánna jött.
-Mit szólnál, ha visszajövünk, csinálunk egy akusztikus változatot a Stitches-ből, közösen?
- Nem lesz belőle nagy balhé? Mert miattam nem kell.
-Nem. Ezt én szeretném. Viszont akkor menjünk, mert sosem végzünk.
-Fiúk! Mindenhova el tudunk menni, csak haladjunk, mert így nem lesz semmi a városnézésből-ordítom el magam, hisz valljuk be őszintén. Ki ne akarna, magával Shawn Mendes-sel egy feldolgozást csinálni? - Különben is, a fogadott húgotok még nem járt New Yorkban.
A mondandóm eléri hatását, s máris el tudunk indulni. Mivel a híres látnivalóktól messze vagyunk, ezért csak a zsúfolt utcákat járjuk. Bemegyünk pár boltba, vesznek a fiúk kulcstartót, mivel bárhol vannak, kulcstartó nélkül nem mennek tovább, és amikor haza érnek ráírják, hogy mikor voltak ott, és berakják egy dobozba. Ha nem túloztak már van két cipősdoboznyi nekik. Én is veszek otthonra pár apróságot, hogyha majd hazaérek oda tudjam addni ajándék képp. Mikor minden "vásárlást" letudunk, bemegyünk egy kisebb élelmiszer boltba, ahol telerakjuk a kosarunkat mindenféle gumicukorral, chipssel, csokival és üdítővel. Pont a pénztárnál vagyunk, amikor meghallom a The Neighbourhood-tól a Ferrarit. Imádom ezt a számot, de fel sem tűnt,hogy a boltban játszanak zenét. Aztán mivel a nadrágszebem rezegni kezd,rájövök, hogy a telefonom csörög. A kijelzőre nézve Steeve alvó fejét látom, amit még a repülőn készítettem róla. A zöld csíkot elhúzom, s a fülemhez emelem a készüléket.
-Igen?
-Merre vagytok? Minden rendben?
-Épp egy boltba vagyunk, de ha itt végeztünk megyünk is vissza.
-Nem volt gond őrült rajongókkal? Tudom milyenek a fiúk, és nem tudnak kultúráltan viselkedni.
-Egy két normálissal találkoztunk, képet kértek csak és mentek is tovább. Nyugi figyelek rájuk, és nem hagyom, hogy idióták legyenek.
-Bizom benne. Na siessetek!-köti lelkemre. Lerakom a telefont, s közlöm a srácokkal, hogy igyekezzünk. Amikor a szalagon vannak a vásárolni kívánt dolgok, készítek róluk egy képet, amit ki is rakok Snapchat-re "Hello New York" felirattal. A képet még kirakom Imstagrammra, ahol a fiúk is kapnak egy megjelölést. Mire végzek, már kint vagyunk a boltból, s próbálom meggyőzni őket, hadd szálljak bele én is, nehogy már ők tartsanak el, de erre csak megölelnek, és már indulnak is a hotel felé. Hitetlenkedve nézek utánuk, de ismét csak képet csinálok, ami landol is a közösségiken. Utánuk rohanok, s velük hülyéskedve teszem meg a maradék utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése