-Nem, ez így nem jó- mondom ma már vagy századjára. Shawn már kezd ideges lenni amiatt, mert én ideges vagyok, a többiek idegesek, mert mi idegesek vagyunk és miattunk nem lehet nekiállni az esti filmmaratonnak - Most jó lesz, érzem a zsigereimben.
- Spencer. Ezt már hatodszorra halljuk tőled. Jó a hangod, Shawn jól gitározik, a rajongók nem lesznek kiakadva, ez neked is jól fog jönni, téged nem fog senki utálni, a ruhád is tökéletes, bár nem is kellett volna átöltöznöd kétszer. Jó vagy, és ez a feldolgozás is jó lesz, hidd el nekünk - próbál megnyugtatni Jack J, de úgy érzem most lehetetlen.
- Jó, próbáljuk meg még egyszer. Ez lesz az utolsó, megígérem! És mivel ilyen sok időt elvettem a filmezésből, az első lehet egy horrorfilm. Csak adjatok egy kis időt, hogy átnézhessem utoljára a szöveget - egyszerre bólintanak. Én előveszem a szöveget és átfutom. Közben mindenki, kivétel Shawn, kimegy a kialakított kis termünkből, hogy keressenek egy nagyon hiper-szuper ijesztő filmet. Kellett nekem ezt mondani. Veszek egy mély levegőt, elteszem a szöveget, kifújom a levegőmet és a mellettem várakozó fiúra nézek - Kezdhetjük.
Shawn lefogja az első akkordokat. Az elejét elégé félve éneklem. Mereven előre nézek, majd az első versszak végét már a gitározó fiúnak énekelem. Innentől kezdve végig őt nézem, néha halványan rám mosolyog bíztatás képpen, ami nagyon jól esik. Mikor a gitárszólóhoz érünk megkönnyebbülve kiengedem a levegőmet, s még magabiztosabban engedem, hogy engem is magával ragadjon a zene fantasztikus ritmusa és mondani valója.
- "I'm without your kisses, I'll be needing stitches" - éneklem az utolsó két sort szintén Shawnra nézve. A végére a többi lökött szamár is visszajön, s mikor a hangom elhal a teremben hatalmas tapsviharban törnek ki. Mindegyik ide ugrál hozzánk és hatalmas ölelésben részesítenek minket. Nevetve próbálom mindegyiket picit átölelni, de senkinek sincs olyan nagy karja, hogy minket átérjen. Nash szórakozottan jön felém, felkap, s a közös nappalinkba rohan velem. Mivel van annyi időm gyors csinálok egy képet, amit kiraktam Snapchat-re, Instára és Twitterre is. Na meg persze Facebook se maradhatott ki. Nash ledob a kanapé közepére és leül az egyik oldalamra. Lassan de biztosan a többi fiú is betoppan a hatalmas helységbe. Másik oldalamra Jack G kerül, elém pedig Matt telepedik le. Cameron, Taylor és Hayes hoznak ki párnákat és pokrócokat is, Shawn és Carter pedig hozzák a már kipattogtatott kukoricát, a boltban vásárolt tömérdek mennyiségű cukrot és csokit, illetve két üveg colát. Ha igy fogjuk folytatni egész turné alatt, el fogok hízni, és nem fogok tovább modellkedni. És az ő lelkiken fog száradni!
Cameron egy gonosz vigyorral elindította azt a bizonyos horror filmet. Az első pár másodpercben nem volt ismerős, aztán felbukkant a cím. Démonok között. Kis híján hangosan nevettem fel, hisz annyiszor láttam már ezt a filmet, hogy minden apró részletét kívülről fújom.
- Mivel cukik vagyunk, és gondolom nem sok horrort néztél eddigi életedben, ezt ajánljuk. Csak most, csak neked akció van, Cukorfalat, élvezd! - mondja egy kissé perverz mosollyal Taylor. Mivel párszor bepróbálkoztam a színészkedéssel, könnyen el tudtam játszani, hogy van bennem félelem. Pedig nem volt egy csepp sem. Végig nézve a srácokon mindegyik arcán ott volt a vágy, hogy én most jól meg fogok ijedni. Hát, ezt megszívtátok gyermekeim!
Már a film fele lement, amikor telefonom eszeveszett rezgésbe kezdett. nagy nehezen kihalásztam farzsebemből, s a képernyőre meredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése