03:00. Telefonom iszonyatosan hangos zenélésbe kezd. Ilyedten ugrok fel puha párnáim közül, s pattannak ki szemeim egyszerre. Telefonom keresésére indulok, a zene egyre hangosabban szól, s van egy olyan érzésem, hogy anyu is fel fog kelni rá. Az egész ágyamat széttúrva se találok a keresett mobilra, így megadóan dőlök vissza párnáim közé. Hajam arcomba hullik, amit próbálok elfújni onnan, ám az a negyedik próbálkozásra is ugyan ott marad. A zene még megy, majd ismét megpróbálom eltűntetni arcomba lévő tincsemet. Az ajtó kicsapódik, mire oda kapom a fejem. Anyu kócos hajával, reggeli arcával és álmos szemeivel találom szembe magam. Miután észreveszi, hogy mit csinálok, elneveti magát.
-Meddig akarod még üvöltetni a rock zenédet? Lassan a szomszédok is átjönnek - jegyzi meg, de tudom, hogy őt különösebben nem zavarja zenei stílusom, sőt, már a szomszédok is megszokták,hogy az erősítőn is sűrűn hallgatok ilyes fajta zenéket.
-Nem találom a telefonom - mondom anyunak kétségbeesett hanggal, majd az ágyam egyik oldalán elhelyezett éjjeli szekrényre mutat. A telefonom ott van, világító képernyővel s hangos zenével. Hálás pillantással nézek anyura, majd mint akit egy ágyúból lőnek ki, vetődök az ágy másik oldalára, s nyúlok a már idegesítő eszközhöz. Az ébresztőt kikapcsolom, anyu kimegy a szobámból egy "készítek reggelit" momdattal, én pedig az órámra pillantva rohanok a fűrdőbe egy gyors zuhanyzásra. Hajamat már este megmostam, így azt csak kifésülöm. Az előre kikészített ruháimba bújok, s a tükör elé állva kezdem kicsit eltűntetni a hatalmas karikákat a szemem alól.
Tudni kell, hogy még miután a bátyám írt, felhívtam, s igen sokáig beszélgettunk. Kiderült, hogy a barátnőjét hamarosan feleségül is akarja venni, csak megvárja, míg apa jobb állapotba lesz. Aztán átterelődött rám a téma, pontosabban a párkapcsolati részre, hisz ő se akarja elhinni - az ő szavaival élve -, hogy "ilyen gyönyörű modell nőnek" miért nincs senkije? Ezt már én is sokszor kiveséztem magammal. Aztán sok sikert kívánt a turnéhoz, meg a bepasizáshoz is és elköszöntünk.
Miután megvagyok az arcom rendberakásával, hajamat egy laza konytba kötöm fejem búbjára, s a bőröndönet és a táskámat fogva lemegyek a nappaliba. Telefonomra pillantva tudatosul bennem az idő, majd a konyhába igyekszek, hogy nyugodtan tudjak reggelizni. Az asztalon már ott van egy halom rántotta és bacon. Nyálcsorgatva ülök le anyuval szembe, aki már neki is lát az étel elpusztításához. Én se haboztam tovább, egy hatalmas adag tojást rakok tányéromra.
Reggeli közben sokat beszélgetünk. Úgy mindenről. Már el akarom mondani anyunak, hogy haza jön a rég "elveszett" bátyám, de Derek megígértette velem, hogy ne tegyem. Anyu érezi, hogy valamit eltitkolok előle, de azonnal terelem a témát egy olyan okkal, hogy minjárt itt lesznek a fiúk. Ő csak a kezembe nyomja a kedvenc termoszom, ami tele van gőzölgő kávéval. Ismét hálásan pillantok rá, s bele is kortyolok a kis üvegbe. A meleg ital lassan megy le a torkomon, felmelegítve engem is. Sokáig nem tudom élvezni, mert hangos dudaszó hallatszik. Azonnal anyura nézek, akinek szó szerint egyik szeme sír, másik pedig nevet. Gyorsan kiheseget a konyhából, megfogom a cuccaimat, s szaladok is ki a friss, hajnali levegőre. Kint egy fekete, sötétített ablaku busz vár, amiből, ahogy kijöttem, szállíngóztak ki a srácok. Mindegyik egy-egy öleléssel fogadott, majd betették a táskáimat a többi közé.
-Hallod Spen! - kiált oda nekem Cam - Te kevesebb cuccot hoztál mint mi- röhög fel, s lecsukja a csomagtartó ajtaját.
-Pedig még gondolkodtam azon hogy szedek ki pár ruhát-nevetek vele, majd anyuhoz fordulok, akit alaposan megölelgetek, megpuszilgatok, s csak azt veszem észre, hogy egyre több kéz van körülöttem. Most anyun a sor, így ő nevet. A fiúktól is könnyezve köszön el. Örülök neki,higy jó kapcsolatban vannak. A srácok így is jó sokszor pofánkodták be magukat hozzánk, és anyu nagyon megszerette őket. Konkrétan a fiainak tekinti őket.
Miután végeztünk Mr. Hill szól, hogy én ülök az anyósülésre, mert azt a fél órát is alig bírta ki, úgy, hogy Nash ült mellette. Mosolyogva ülök be az ülésbe, vigyázva, hogy egyik fiú se lássa. Becsukom qz ajtót, s várok. Bentről látom, hogy Nash nyitja azt, majd amikor észrevesz meglepődve magyarázza, hogy az márpedig az ő helye. A managerük szól rá, hogy ő kért meg erre, mivel nem hajlandó három órát mellette ülni, és, hogy nagyon gyorsan tolja befele a buszaba a hátsóját, mert le fogjuk késni a repülőt. Nash erre durcásan fogta magát, s beült a MÖGÖTTEM lévő egyetlen üres helyre. Lesznek még itt bajok.
Anyunak integetve, dudálva haladtunk el a kis utcából. Telefonomat előveszem, s írok Dereknek egy üzenetet, hogy elindultam a repülőre.
-Ki az a Davis és miért írsz neki?- kérdezi Nash, mire én teljesen megilyedek, s a telefonomat is kis híján eldobom.
-A bátyám, és azért mert este megkért rá-magyarázom a gyönyörű szemébe nézve. Nyitná már a száját egy újabb kérdésre, de Cameron, aki mellette ül, előbb teszi.
-Neked van tesód?- kérdezi Cam teli szájjal. Gusztusos, hogy láttam milyen chipset eszik.
-Van. És mielőtt megkérdeznétek 27 éves és nagyon hasonlítunk a korkülömbség ellenére.
-Mindent elmondtál- nevet fel Gilinsky.
Telefonomon megnyitom a Snapchat nevű alkalmazást, s felemelem a készüléket.
-SRÁCOK SELFI!-kiabálom el magam, mire az összes hímnemű pózol. Lenyomom középen a gombot, majd "Utazás van✌📷🌏🌍🌎🚗" felirattal kiposztolom.
Hát valahogy így indul egy turné velük, a MagCon fiúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése