Egy hét. Egy hét telt el az óta, mióta apámról kiderült, hogy rákos. Ez idő alatt mondhatni nem igazán sok minden történt. Minden napom azzal kezdődött, hogy bementem a kórházba érdeklődni és meglátogatni apát, majd elmentem dolgozni. A munkát végigszenvedtem, hazamentem, lezuhanyoztam, ettem valamit, aztán ismét a kórház falai között kötöttem ki,haza hoztam anyut, hogy pihenjen, mert minden este valamelyik rokonunkkal visszamegy apuhoz, és pihennie is kell valamikor. Az orvosok és a nővérek teljesen megértik, hogy anya ott van éjjel nappal, így már egy plusz ágyat is vittek a szobába. Anyut magamhoz költöztettem, legalább addig, amíg aput ki nem engedik, de szeretném, ha utána is itt lennének. Az ő házukat meg majd eladnánk, hogy apu gyógyszereit tudjuk belőle állni. Meg persze a temetése sincs kizárva. Anyuval mindketten tudjuk, hogy apunak csak hetei vannak hátra, és kell gondoskodnunk az anyagiakkal is. Emellett a munkám egyik része nagyon beindult. Egyre többen jönnek hozzám fotósorozatokat készíttetni, így már nem igazán tudok a modellkedésre időt fordítani. Az igazat megvallva nem is bánom. Persze kicsit hiányzik a sok pózolgatás. Viszont van itt még valami.
- Figyelj anyu. Van egy dolog amit el kell mondanom. Viszont ha ellenzed, megértem. Semmi gond. De jogod van tudni róla.
- Bármi is az, tudod, hogy én támogatlak. Igaz, hogy nehéz időket élünk, de te attól élheted az álmaidat.
- Igen ezt mind tudom. De ez most más.
- Akkor mondd! Nem fogom leharapni a fejed - s ebben az egy hétben talán most először láttam egy kis igazi mosolyt szája sarkában. Hasamban viszont nagy izgalom keletkezik, ez a nyugodtság nem marad meg sokáig benne. Fejünk felett a lámpa pirosan villog, ezért megállok az autóval.
- Meséltem, hogy a héten készítettem bizonyos MagCon fiúkkal egy sorozatot.. vagyis egy plakátot. Nos... ők megkértek, hogy menjek velük az utolsó turnéjukra fotózni. Én azt mondtam, hogy átgondolom. Már tudom pár napja, de nekem is át kellett gondolnom. Arra jutottam, hogy megbeszélem veled, tanácsolsz valamit, s talán el fogom tudni dönteni.
- Ez fantasztikus! Én semmi pénzért nem hagynám ki.
- Sejtettem hogy ezt mondod - mosolyodok el én is. A lámpa zöldre vált, az autóval pedig megyünk tovább - Viszont ez nem kis időt jelent. Minimum két hónap. A fiúk az egész világot körbe akarják járni, mivel befejezik a MagCon életet. Mindenki megy a saját útján tovább. És én nem most tervezem elhagyni ezt a kis várost, itt van apa. Bármi baj van nem tudok segíteni, valljuk be, te se vagy már olyan fitt. Aztán ha bekövetkezik a vég, akkor nem tudok itt lenni. Nem fogok tudni neked segíteni, ott akarom lenni melletted. De ezt esetleg Európából nem lehet - könnyeim már patakokban folynak. Szerencse, hogy már a házam előtt állunk. Ahogy elfordítom a kulcsot az autóban fejemet a kormányra hajtom, s úgy itatom az egereket. Anyu nyugtatásképp a hátamat kezdi simogatni. Emlékszem, kiskoromba mindig ezt csinálta, ha ideges vagy szomorú voltam. De tudom, hogy ez most nem segít. Fáj az a tudat, hogy apám haldoklik, hogy nem tudom megvalósítani az álmom és, hogy egy ideig nem is szabadulok ebből a poros városból.
- Menjünk be, főzök egy teát, és megbeszéljük. Átnézzük a jó és a rossz oldalát is, és majd te eldöntöd. Vagy ha neked jobb az, akkor együtt döntjük el - ötletére rábólintok. Kezébe nyomom a lakás kulcsát, s már szinte azonnal a konyhába voltunk. Ő elővette a vízforralót, a különböző teákat. Az agyam ezerrel pörög, nem tudom mi legyen, aggódok a szüleimért. Aggódok a lehetőség miatt. De bármelyiket választom, lehet elvesztem a másikat. Anya leteszi elém a kedvenc bögrémet, ami tele van a kedvenc teámmal. Kinyit egy szekrényt, amiből elővesz apró teasütiket, s rám nézve kezdi sorolni az előnyeit a turnénak. Persze én azonnal a hátrányait mondom. A végére már egymás szavaiba vágva magyarázunk egymásnak, amiből egyikünk se ért egy szót se, úgyhogy csak elnevetjük magunkat.
-Anya te mostanában egyre boldogabb vagy. Mi történt, amiről én nem tudok? - húzogatom szemöldököm.
- Szülinapodig akartam várni...
-Várj! Ugye nem azt akarod mondani, hogy örökbe fogadtok egy gyereket?- kérdezem kissé hisztérikusan. Itt vagyok húsz éves, már nem testvért, hanem gyereket szeretnék.
-Nem, dehogy! Azt már én sem vállalnám. Ez jobb, és ha nem vágnál a szavamba el is tudnám mondani - aprót bólintok, jelezve, hogy mondhatja - Apád már sokkal jobban van. A daganat lejjebb ment, hamarosan műthetik - mosolyodik el a végén, én pedig nagy örömömben nyakába ugrok, s látásom máris torzul. Ebben a pillanatban pedig eldőlt a választásom.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Aznap este hívtam is Mr. Hill-t, akinek elújságoltam a remek hírt, miszerint megyek velük a turnéra. A feltételek nagyszerűek. Kapok külön autót, saját sofőrrel, és igazából csak a fellépésen és a Meet&Great-en kell ott lennem, és csak kivételes esetekkor az ő turnébuszukon kell lennem és szintén fotóznom kell. A délelőttjeim teljesen szabadok lesznek, mehetek arra, amerre csak szeretnék, hisz úgysem tudják, ki is vagyok. Egyszóval fantasztikus lesz.
Most épp a ruháimat és egyéb holmijaimat szedem össze, amiből rengeteg van, hisz két hónap nem kis idő. A ruháim már megvannak, a cipőimet is nagyjából összeszedtem, már csak a fürdőből kell kipakolnom. Elrakom a hajszárítómat, a hajsütővasamat, a fésűmet, a különféle sminkes dolgokat, rakok két tusfürdőt és sampont, meg persze az elmaradhatatlan törülközőt. Késznek is nyilvánítom magam. Végignézem a gondosan megírt listámat, amit már vagy egy hete folyamatosan írok, hogy biztosan meglegyen minden. A lista aljára fel vannak írva az elektronikai dolgok, mint például a laptopom, a telefonom - mivel képes vagyok itthon hagyni - a tabletem és mindennek a töltője, illetve fej- és fülhallgató. Ezeket bedobálom egy kézi táskába, majd a hatalmas bőrönd tetejére helyezem. Hatalmas levegőt veszek, s miközben kifújom azt, ledőlök az ágyamra. A plafont bámulom, és gondolkodok, mit is kéne még elraknom, de tisztába vagyok azzal, hogy ennél biztosabban bepakolni már nem lehetne.
Ránézek a telefonomra, s azon már annyi üzenet van, hogy a végét nem is lehet látni.
Nash Grier: Ne feledd, hajnali 4-kor a házad előtt leszünk!
Cameron Dallas: Hey csajszi holnap indulunk és ne feledd sexy legyél😉
Matt Espinosa: Ne hagyd otthon a közös pólónkat!!!
Mr. Hill: Pontban hajnali négykor legyél kint a házad előtt. Nem késhetünk egy másodpercet se!
Derek Davis: Szia hugi! Holnap érkezek haza. Hallottam hogy elutazol így hazamegyek anyuhoz meg apuhoz. Vigyázz magadra! Pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése