Idegesen ugrok fel Nash és Jack G mellől, akik furán néznek rám. Rohanva megyek be a konyhába, ahol már tárcsázom is bátyám számát, közben pedig egy bárszékre pattanva kopogtatok körmömmel. Mikor már harmadszorra hívom felveszi a telefonját.
- Szia hugi - a szavakat nehezen ejti ki, lassan, de nyelve így is beletörik ebbe a két szóba. Részeg. Szinte már érzem az alkohol szagot, ahogy árad ki a szájából. Le akarnám rakni, mert tudom, hogy valami hülyeség miatt hív, és az ismeretlen szám is nagy valószínűséggel valamelyik idióta barátja, akivel összefutott a biztosan fergeteges buliban - mielőtt lerakod had mondjak valamit. Itt van Nate a te kedvenc exed - mielőtt bármit is mondhattam volna egy régen hallott hang mondja a nevemet.
- Spencer - szememben a könnyek gyűlni kezdenek, a torkomban pár másodperc alatt hatalmas gombóc keletkezik, ami megakadályozza, hogy bármit is mondhassak. A telefont elveszem fülemtől, s megnyomva azt, lerakom. Sokkos állapotban ülök tovább a széken. Nem akarom elhinni, hogy pont VELE hozta össze a sors, ráadásul a számom is megvan neki.
Ebben a pillanatban telefonom rezegni kezd, ahol ismét egy üzenet jelenik meg.
Ismeretlen szám:Spencer en szeretlek még. Sajnálom a történteket. Bocsáss meg nekem Hercegnőm
A telefonomat lehajítom a földre, de azonnal meg is bánom, amikor hallom hatalmas csattanást. Rémülten nézek utánna, de nem merek lehajolni a készülékért, félek, hogy betört a képernyője. Felkapom a fejem a telefonom nézéséből, mivel hangokat hallok, amik közelednek a konyha felé.
-Hé, kislány minden rendben veled?
- Igen, persze. De megnéznéd a telefonom? Én nem merem.
- Majdnem végig nézted a filmet. De nem mered megnézni a telefonod?
- Ha betört a képernyője, az nagyobb horror számomra, mint bármi más - Carter lehajol, felemeli a készüléket, én pedig behunyt szemmel, hátrébb húzódva várom, mi történt az én drága egyetlen telefonommal. Carter nem szólal meg, ezt annak veszem, hogy ripityára tört. Egyszercsak valami hozzá ér a kezemhez. Félve nyitom ki szemeimet, de a kíváncsiság mindig is nagyobb volt bennem, előttem pedig telefonom volt, töretlen képernyővel. Hatalmasat sóhajtva engedem el az idegességemet, amit a fiúk nevetésük visszatartásával próbálnak végig nézni.
- Vége van már a filmnek? - kérdezem meg, miután már pár percet csöndben álldogálva eltöltünk.
- Már csak a stáblista maradt. Ha gondolod megnézem veled - mondja Gilinsky egy perverz kacsintás mellett. Vajon ilyen lehet 10 kanos pasival élni? Érdekes lesz.
- Azt hiszem inkább kihagyom és elmegyek fürdeni aztán csinálhatnánk pár képet az estétekről.
Elszaladok a szobámba, s az ajtót magamra zárva igyekszem minél előbb a fürdőbe tudni magam. Telefonomat a kis hangszórómra csatlakoztatva indítok el egy lejátszási listát, s mivel még csak 7 óra van, a kádba engedek vizet, a ma vásárolt dolgok közül előhalászok egy fürdőbombát, majd levetkőzök, s lábujjaimat óvatosan a vízbe helyezem. A víz kellemesen forró, amibe az ember szívesen helyezi el fáradt testét. Bár ma nem igazán volt sok dolog, az utazás mégis kikészített.
Emellett Nate megjelenése sem volt egyszerű számomra. Végül is kinek lenne könnyű a legkomolyabb kapcsolatát - ami nem mellesleg az első is volt - elfelejteni?
A zene hirtelen áll le, s szólal meg a csengőhangom helyette. Fújtatva nyúlok a készülékért, amin az ismeretlen szám villog. Tudva, hogy ki várakozik mögötte, nem akarom felvenni, de a kíváncsiságom, hogy mit is akar, erősebbnek bizonyult. A zöld gombot elhúzva azonnal kihangosítottam a készüléket, s leraktam azt a földre.
- Szia Spen - szól bele kissé zavarosan a telefonba.
- Gyorsan mondd el mit akarsz, tedd le a telefont és szállj le rólam - szólok bele a telefonba nagyon kimérten. Bár belül szétrobbant bennem egy atombomba, mégis tudom, hogy most az egyszer nyugodtnak kell lennem.
- Beszéljük meg. Tudom, hogy elrontottam, hogy már ennek három éve. De kérlek. Hiányzol. Nagyon rossz az, hogy reggel nem kelek melletted, hogy nincs az a finom kávéd. Hiányzik a hajad illata, amit mindig is imádtam. Hiányzik a stílusod, amit mindig piszkáltam, de tudd, hogy nem zavart sosem, csak szerettem látni az arcod, mert amikor valaki a zenei ízlésedet szekálta, felhúztad az orrod, és apró ráncocskák voltak az arcodon. Hiányzol fogd már fel! - szavai a lelkemig hatoltak. Könnyek gyűlnek a szemembe, amik lassan lefolynak arcom élén, és a még mindig forró vízben elvegyülnek. A levegőt szaggatottan veszem, tudva, most tényleg tartanom kell magam. Az ajtón kopognak, én pedig rémülten kapom a fejem a hang irányába.
- Figyelj Nate. Én tulléptem rajtad, most rajtad a sor.
- Beszéljük meg akkor rendesen. Találkozzunk, úgyis itt vagyok a lakásod közelében.
- Nekem nem alkalmas, nem otthon vagyok - a kopogás egyre folyamatosabb, ha most nem hagyom abba, az a valaki aki az ajtó túloldalán van, hamarosan betör ide, de azt több okból sem lenne jó. Egy, a kádban ülök és csak a hab takar, kettő, ha betöri az ajtót, még ennyi nyugalmam és magánéletem sem lesz - Mit szeretnél? - ordítok ki az ajtón, a telefont kicsit eltartva a számtól. A kulcslyukon, hangosan behallatszódik Gillinsky hangja - Mindjárt megyek, két percet kérek.
- Ez ki volt? - kérdezi a vonal túloldalán türelmesen és hiába várakozó Nate, akiről amúgy teljesen megfeledkeztem. Lényegtelen exek.
- Az nem fontos. Figyelj majd ha úgy alakul, ami tuti nem fog megtörténni, akkor beülünk egy kávéra valahova, te elmondod a problémáidat és utána mindenki megy a saját dolgára.
- A barátod volt az, ugye? David említett valamit, de sok nevet sorolt fel, nem tudtam követni.
- Igen a barátom, és ha most nem köszönök el, nagyon ideges lesz, és New Yorkból egészen hozzád el fog jutni a haragja, szóval szia - köszönök el gyorsan, majd a kádból kiszállva a törölközőt magamra csavarva nyitom ki az ajtót. Rögtön fordulnék is a bőröndöm felé, de egy felsőtest megakadályoz ebben. Ijedten nézek fel a test gazdájára, akiben meglelem drága jó barátom, és egyben gumicukor - tesómat, Nash-t.
- Minden rendben? Jack mondta hogy szerinte valami nem oké veled.
- Majdnem minden oké...
